Határtalanul pályázat

Kategória: Hírek Utolsó frissítés: 2019. július 08. hétfő Közzétéve: 2019. június 06. csütörtök

A Határtalanul! program célja a magyar-magyar kapcsolatok építése, elmélyítése. Segítségével magyarországi iskolák tanulói az állam támogatásával osztálykiránduláson vesznek részt a szomszédos országok magyarlakta területein, így személyes tapasztalásokat szereznek a külhoni magyarság életéről.


 

Iskolánk által 2018 áprilisában benyújtott HAT-18-02-0297 számú pályázat nyert.

A 11.A és a 11.H osztály tanulói az Együttműködés középiskolák között – Játék határok nélkül címmel valósítja meg 2019 március-június között ezt a Határtalanul pályázatot.

Az első utazásra, amikor a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium diákjai és tanárai érkeznek iskolánkba, 2019. március 25-29. között kerül sor.

Iskolánk tanulóinak utazása 2019. május 20-24. között lesz.

A kirándulások mellett a két iskola diákjai közös projekt keretében készítenek olyan társasjátékokat, melyekkel jobban megismerhetik egymás természeti és kulturális értékeit.


Iskolánk tanulói 2019. május 20-24. között a Határtalanul program keretében Nagyenyeden jártak. A Bethlen Gábor Kollégium diákjaival tartotta a kapcsolatot a 11.A és 11.H 35 tanulója. Közösen valósították meg a "Játék határok nélkül" projektet. Az erdélyi utazásról Miháldinecz Fanni 11.A osztályos tanuló beszámolóját olvashatjátok.

Határtalanul Erdélyben 2019

   2019.05.20.-a 35 KSZC Nagyatádi Ady Endre Gimnáziuma, Szakgimnáziuma, Szakközépiskolája és Kollégiuma tanulójának más volt, mint a többi hétfő. Ezen a napon ugyanis lehetőségünk nyílt elutazni Romániába a Határtalanul pályázat keretein belül. Az utunk első fele viszonylag csendesen és nyugalmasan telt, hiszen a hajnali órákban történő indulás miatt sokan az alvást és a pihenést választották legelső programnak. Noha a fáradtság mindenkin eluralkodott, legbelül mégis mindenki kíváncsian várta milyen élményekkel fog gazdagodni a kirándulás alatt, valamint már sokan vártuk, hogy ismét találkozhassunk és beszélhessünk erdélyi iskolatársainkkal, barátainkkal, akiket 2019. márciusában ismerhettünk meg, mikor idelátogattak hozzánk a pályázat keretein belül.

   Mikor megérkeztünk a Magyarországot Romániától elválasztó határra, a feszültség egyre jobban kezdett nőni bennünk. Amint Románia útjain haladtunk, mindenki számára érezhető volt, hogy elhagytuk hazánkat, Magyarországot. A természet teljesen más meglepetéseket tartogatott számunkra. A hullámzó dombokat és völgyeket csodálattal néztük. A busz ablakain kitekintve rengeteg természetben elrejtett házat pillantottunk meg, és idővel hozzá kellett szoknunk a ritkának nem mondható birkanyájakhoz vagy tehéncsordákhoz, amik a völgyekben legeltek.

   Első megállónk Nagyszalonta volt, ahol megtekinthettük Arany János egykori szülőházát. Egy rövid ismertető során megtudhattuk Arany János gyerekkorának diákság számára is izgalmas részleteit, valamint a ház és az udvar történelméről is sokat meg tudhattunk, mint például, hogy a mellettünk álló terebélyes eperfa, annak a fának az „unokája”, ami alatt egykoron Arany János gyermekkori nyarait töltötte. Mindezek után körbejárhattuk a házat, amit a Nagyszalontai közösség régebbi tárgyai díszesítettek, mivel sajnos Arany János tárgyai közül semmi sem maradt fent.

   Ezekután több órányi utazást követően elértük főcélunkat és egyben szálláshelyünket, a nagyenyedi Két fűzfa hostelt. Vendéglátónk kedvesen fogadott minket, majd a gyors szobafoglalás után, mindenki összegyűlt az étkezőben, hogy elfogyaszthassuk vacsoránkat. A kimerítő utazás miatt hamar elfoglaltuk a szobáinkat és fáradtan aludtunk el, hogy másnapra elég energiát szerezhessünk.

   A másnapi korai ébredés többek számára is megterhelő volt, de a reggelinél sokak magukhoz is tértek. Első megállónk a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium volt, ahol találkozhattunk régen látott barátainkkal. Egy rövid beszélgetést követően megismerkedhettünk Erdély és Nagyenyed történelmével, majd egy gyors körbevezetést is kaptunk erdélyi iskolatársainknak köszönhetően. Ezt követően megtekintettük az épületben működő iskola és természettudományi múzeumot is, amiket nagy érdeklődéssel térképeztünk fel, majd vettünk részt közös foglalkozáson a nagyenyedi diákokkal. Amint végeztünk, búcsút vettünk barátainktól, és néhány erdélyi tanuló kíséretében indultunk el Tordára a sóbányába.

   Csoportunk nagy részére igen csak mély hatást gyakorolt a sóbánya, hiszen diákjaink döntő többsége még sosem látott, vagy járt azelőtt sóbányában. Elsőként a bányában kiállított galériát tekintettük meg kísérőnkkel, majd szabadidőt kapva kisebb csoportokra osztódva térképeztük fel a többszintes bányát. Legfelső szintjén a galéria volt, majd egy végtelennek tűnő lépcsősort követően elértük a következő szintet. Mindnyájan elcsodálkoztunk, amikor a bányán belül kialakított kisebb vidámpark tárult a szemünk elé. Minigolf, bowling, óriáskerék és ajándékbolt is található volt ezen a szinten. Újabb meredek lépcsősort követően pedig elértünk a legmélyebb és egyben legizgalmasabb szintre. Itt ugyanis a sóbányán belül kialakult tó volt, amin csónakázni is lehetett.

   Ezt követően Kolozsváron tartottunk volna városnézést, azonban a hirtelen jött eső elmosta a programunkat. Azonban, még ha csak kevés időre is, de láthattuk a Mátyás király-szobrot, valamint a Szent Mihály-templomot.

   Harmadik napunk legelső állomása Berethalom volt, ahol az erődtemplomot fedeztük fel, szintén néhány nagyenyedi diáktársunk kíséretében. Mivel a templom egy dombra épült, így onnan beláthattuk a környező utcákat és hegyeket, vagy épp völgyeket. A régies építészeti stílus és maga a több száz éve fennmaradt templom sokakat elkápráztatott.

   Az ebédünkre már Segesváron került sor, amit követően szabadprogrammal töltöttük az időnket. Magunktól fedeztük fel a várost és annak szépségeit. A túránk során megismerkedtünk néhány Erdélyben élő magyarral is, akikkel kellemesen elbeszélgettünk és viccelődtünk. Amint visszatértünk szállásunkra, és elfogyasztottuk a vacsorát vendéglátónk felajánlásából meglátogathattuk saját borospincéjét, melynek történetéről mesélt nekünk.

   Utolsó napunkon, melyet még reggeltől estig Erdélyben tölthettünk első megállónk Nagyszeben volt az Astra múzeumban. Ez a múzeum sokban eltért a számunkra ismert múzeumoktól, hiszen itt egy több hektáron elterülő régi időkbéli falu reprezentálásáról beszélünk. Engem elsőre kissé emlékeztetetett is a Magyarországon található Bikali Élménybirtokra, hiszen alapkoncepciójában nem sokban tér el az Astra múzeumtól. A különböző házak, a természetben megtett séták, és a különféle háztartási állatok mindenkit lenyűgöztek. Az egyik legmegfogóbb elem talán a hatalmas tó volt, melynek túlpartján óriási malmok álltak.

   Miután bejártuk ezt a lenyűgöző helyet, utolsó úti célunk felé vettük az irányt, Nagyszeben városközpontjába. Itt is szabadprogramot kaptunk, így magunktól fedezhettük fel az élettől nyüzsgő sétáló utcákat és tereket. Mi azonban így is megtaláltunk néhány nyugalmasabb helyet, mint például a pasztellszínű házakkal tarkított szűk kis utcákat, vagy a padokkal telített és szökőkúttal díszített, meghitt hangulatú parkot.

   Erdélyben töltött utolsó esténken, közös búcsúesten vettünk részt nagyenyedi barátainkkal. Mivel tudtuk, hogy ez az utolsó találkozásunk, mindenki a legtöbbet hozta ki az estéből, hogy mindnyájan jól szórakozzunk, és jó hangulatban vehessünk búcsút egymástól. A remek hangulat és társaság miatt azonban az este hamar eltelt, és hirtelen azon kaptuk magunkat, hogy valóban eljött a búcsúzás pillanata.

   Végül elérkezett legvégső Erdélyben töltött reggelünk is. Megrakott bőröndökkel és élményekkel gazdagított emlékezettel szálltunk fel a buszra, hogy annyi nap után hazatérhessünk Magyarországra, ahol még sokáig fogjuk emlegetni az elmúlt utunkat.                                                                                            

Miháldinecz Fanni

Videómontázs a programról:

A beszámolóhoz tartozó képek itt találhatóak:

http://ady-nagyatad.hu/index.php/mediak/kepek-demo#nanogallery/nanoGallery/ALkOGKTiEYexz31K74uAUJwpJd9J5UQcbKBFYIMlQ-vhI4Z6hm7DPs7XToHduh1whN4_CgvFDrHT

 

Beszámoló a 2018/2019-ben megvalósított Határtalanul! projektről

A 2018 tavaszán Polyák Réka és Heizler Erika által megírt „Játék határok nélkül” pályázata 2018 december végén vált nyertessé. Partnerintézményünk az nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium volt. Tőlük 39 diák, Nagyatádról 35 tanuló vett részt a projektben.

 

Az első utazásra 2019. március 25-29. között került sor, melynek során az erdélyi diákok a nagyatádi József Attila Kollégiumban szálltak meg.

2019. március 26-án délelőtt került sor a megismerkedésre játékos keretek között. A Polyák Réka és Bácskay Annamária által levezényelt programban különböző csapatjátékokon keresztül ismerkedtek meg egymással a diákok. Ezt követte a pályázat azon szakasza, mely során közösen kell létrehozniuk egy produktumot, a mi esetünkben ez olyan társasjátékok készítése, illetve tervezése volt, melyek érintik a két város, illetve az anyaország és Erdély történelmét, kultúráját, népi hagyományait. Készültek Activity, Tabu kártyák, emellett memóriajáték tervét vetették papírra. Délután Kaszóba látogattunk, ahol idegenvezető kísért minket végig a Baláta-tó mellett, és mesélt a természetvédelmi terület értékeiről.

2019. március 27-én a Balaton környékére vittük vendégeinket. Először megmutattuk nekik a keszthelyi Festetics kastélyt, ahol idegenvezető mesélt a kastély múltjáról, jelenéről. A gyerekek interaktív játékokkal játszhattak, melyek segíthettek nekik a produktum színesítésében, ötletet meríthettek belőlük. Innen Tihanyba mentünk, ahol az apátságot néztük meg, visszafelé megálltunk a balatongyöröki Szép-kilátónál, így a Balatont mindkét oldaláról megcsodálhatták a tanulók. Este kimerülve, de a nap élményeit megbeszélve, a fotókat megnézve pihenhették ki a fáradalmakat.

2019. március 28-án volt az utolsó anyaországban töltött nap. Reggel Kaposvárra, a Rippl-Rónai Múzeumba látogattunk, ahol a rengeteg színes, változatos tematikájú kiállítás révén betekintést kaphattak a régió, főként Somogy megye néprajzi, természeti, művészeti értékeibe. Délután került sor a búcsúdélutánra és búcsúestre. Három órakor a gimnázium épületében találkoztunk, ahol további játékok megtervezése történt, kiegészítve a látottakkal, illetve sor került valódi játékra is már elkészült darabokkal. Este először Grecsó Krisztián és Kollár-Klemencz László zenés estjén vehettek részt vendégeink, majd diákjaink rövid kis műsort szolgáltattak nekik. A néptánc előadás mellett dalokat énekeltek, majd közös sütizésre invitálták a nagyenyedieket.

 

A második utazásra 2019. május 20-24-én került sor. Erről az utazásról készült beszámolónkat Fenyvesi Zsófia 11. H osztályos tanuló tollából olvashatják. Ez az írás jelent meg a Somogyi Hírlapban is.

 

„Még a madarak előtt keltünk, hogy elindulhassunk hosszú utunkra. A Határtalanul pályázatnak köszönhetően ugyanis lehetőségünk volt elutazni Erdélybe. Izgatottan és élményekre éhezve indultunk el, valamint vártuk már az újbóli találkozást a már Nagyatádon megismert erdélyi társainkkal, barátainkkal.

A határon átérve szívet dobogtató látvány fogadott minket. A táj, ahogy a szántóföldek, a legelők és az erdős vidékek váltogatták egymást, egyszerűen elkápráztattak. Csodálatos volt látni, ahogy a hegyek szinte ölelték a tájat, hogy itt a természet még a mai világban is ilyen  zöld tud maradni.

Első megállónk Nagyszalonta volt, ahol megnézhettük azt a házat, amely azon a helyen áll, ahol Arany János született és nőtt fel. Itt egy hölgy mondta el nekünk a tudnivalókat a költő életéről, valamint magáról a házról és a környékről. Ezt követően megnézhettük a házban kiállított régi tárgyakat, melyek Arany János korából maradtak fenn, bár sajnos egyik sem a költő egyik személyes holmija.

Folytattuk utunkat, majd pár óra buszozás és tájban gyönyörködés után elértünk célunkat, Nagyenyedet, ahogy a Két Fűzfa Hostelben szállhattunk meg. Vendéglátónk kedvesen, valamint vacsorával fogadott minket. Szobáink elfoglalása és az étkezés után mindenki fáradtan feküdt az ágyába. Másnap új kalandok vártak ránk.

Korareggel reggelivel kezdtük a napot, majd máris indultunk a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumba, ahol meghallgathattuk az intézmény történetét, valamint körbejárhattuk az udvart, ezzel együtt megtekintve a kollégium három híres alakjának szobrát. Bethlen Gábor, Kőrösi Csoma Sándor, valamint Áprily Lajos kapott itt emlékszobrot.

Ezután utunk a Kollégiumban található természettudományi múzeumba vezetett, majd  átmentünk egy másik különleges terembe, ahol az intézmény történetéhez kapcsolatos emléktárgyakat őrzik és mutatják meg a látogatóknak. A projekttel kapcsolatos játékok készítésére, majd játékra ezek után került sor.

Az enyedi diákokkal való közös foglalkozásunk után elindultunk Tordára, a sóbányába. Ott egy rövid idegenvezetés után, melyben megtudhattunk fontosabb információkat a sóbányáról, annak működéséről és érdekességeiről, elindulhattunk a többszáz méter mélységbe. Csodálatos látvány tárult elénk, amely szavakkal le sem írható. Magában a bányában hihetetlen mód pezsgett a jókedv és az élet. Található itt óriáskerék, minigolf, bowling, ajándékbolt, valamint lehetőség van a bányában található tavon csónakázni. Én úgy gondolom, ezt egyszer mindenkinek át kell élnie, ezt egyszer mindenkinek látnia kell.

A Tordai sóbánya után következő úticélunk Kolozsvár volt, ahol sajnos szakadt az eső, így nem nagyon tudtunk sétálni a városban, és megnézni, megismerni a város szépségeit. Bár futólag láthattuk a Mátyás király szobrát, valamint a Szent Mihály-templomot, ami szintén káprázatos volt.

Harmadik napunkon Erdélyben elsőként a Berethalmi erődtemplomot néztük meg. A templom gótikus, torony nélküli csarnoktemplom, amely eredetileg Nagyboldogasszony tiszteletére épült, és becslések szerint keletkezése az 1500-as évekre tehető.

A templomban tett látogatásunkat egy gyors ebéd követte Segesváron, majd szabadprogrammal és városnézéssel folytatódott itt a napunk. Később visszatértünk Nagyenyedre, ahol vendéglátónk meginvitált minket borospincéjébe. Itt körbevezetett minket, elmondta a fontosabb tudnivalókat a pincéről, valamint a borászatról.

Utolsó teljes napunkon Erdélyben elsőként az Astra múzeumot látogattuk meg, mely Nagyszeben területén található. A múzeum szó hallatán néhányan kevésbé voltak lelkesek, de óriási meglepetésben volt részünk, ugyanis e múzeum több hektáron terül el, és a régi falusi életet mutatja be az odalátogatók számára. Hatalmas erdős, fás részekkel és igazán érdekes régi paraszti házakkal várja a látogatókat.

Ezután a városközpontban sétálhattunk és gyönyörködhettünk Nagyszeben szűk kis utcáiban, amelyeket egymást ölelő, pasztellszín házak alkottak.

Utolsó esténken a nagyenyedi diákok búcsúztak el tőlünk, majd másnap reggel elindultunk, hogy egy újabb hosszú út után itthon lehessünk, Magyarországon. Erdélytől búcsúzva még megtekintettük Vajdahunyad várát, a Hunyadi család ősi birtokát.”

 

Az egy éve tartó projektünk utolsó állomása volt 2019. június 4-én a 11.A és 11.H osztály közös produkciója az Összetartozás napjára. A műsorban olyan szövegek hangzottak el, melyekben a nagyenyedi diákok gondolatai voltak magyarságról, helyzetükről az anyaországtól távol.

A műsort követte még egy plakátkészítése a programról, melyet iskolánk aulájában állítottunk. Mindezek után, lezárásként pedig értékeltük csoportban az elmúlt egy év tapasztalatait, élményeit, hozadékát.